Régi tárgyak újrahasznosítása legalább annyira dilemma elé állít, mint a veterán motorok és autók átépítése. Mi a jobb, értékesebb, hasznosabb, ésszerűbb? Minden áron ragaszkodni az eredeti állapothoz és funkcióhoz, vagy új életet adni egy sérült tárgynak? Én egyértelműen az előbbi elv mellett szavazók közé tartozom, hiszen képes voltam a második veterán motoromat úgy felújítani, hogy csak egy vázam volt meg két rozsdás felnim. Ugyanez a helyzet a nagyszüleim udvarában található régi szekérkerekekkel. Rájuk nézve a tenyerem mindig viszketni kezd, hiszen a szekér többi része is megvan, de hiába tervezgetjük édesapámmal jó ideje az összeállítását, más sürgős munkák a ház körül mindig beelőzik. Ennek ellenére nekem is tetszenek a fakerékből készült csillárok és egyéb kreálmányok, hiszen már a múltban is használták más funkcióban. Számos helyen a májusfa mellett vagy helyett állt a máj-kerék egy magas rúd végére erősítve, feldíszítve szalagokkal, borosüvegekkel és zsebkendőkkel. A pünkösdi király vagy legénybíró pozíciókra áhítozó legényeknek minél több díszt kellett leszedni felmászva a máj-kerékre.A gyulai Minden Magyarok Néptáncfesztiválon viszont egy (számomra legalábbis) új felhasználását láttam, és ha egy kertes házban laknék, már nekem is lenne egy ilyenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése