Ídes rúzsám: art

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: art. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 26., kedd

Dürer: A nyúl

Ha már most volt a nyulas ünnep, akkor íme egy nem giccses nyulas kép. Kifejezetten jól esik nézni a sok szerencsétlen kisnyúl után, amelyeket tojások és művirágok közé pateroltak...

2011. február 24., csütörtök

Mühlbeck Károly - Menyecske

Mühlbeck Károly

(1869-1943)

Menyecske (matyó népviseletben)

Young married woman (in "matyó" folk dress from Mezőkövesd, Hungary)

Via: Kieselbach Galéria és Aukciósház

2011. január 30., vasárnap

Tatjana levele

Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin
Fordította: Áprily Lajos
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Самокиш-Судковская

Tatjana levele Anyeginhoz
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panasz-szavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.
Miért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.
Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást -
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.
Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében...

2011. január 20., csütörtök

G. Pataky Etelka - Torockói menyecske

Gidófalviné Pataky Etelka

(1898-1984)

Torockói menyecske

Young married woman from Torockó

Forrás: Kieselbach Galéria és Aukciósház

2010. november 22., hétfő

Reich Károly és a lovak

Álomlovaglás

Folyóparton

Leány lóval

Forrás: Forrás Galéria, Rézkarcvásár

2010. október 24., vasárnap

Benkhard Ágost - Menyecske

Benkhard Ágost

(1882-1961)

Menyecske (matyó népviseletben)

Young married woman (in "matyó" folk dress from Mezőkövesd, Hungary)

Via: Kieselbach Galéria és Aukciósház

2010. október 14., csütörtök

Párkányi csata rézmetszeten

Bár Párkányban a hétvége fő programja a 463. Simon-Júda vásár volt, én inkább az 1683. október 7-e és 9-e között zajlott párkányi ütközetről emlékeznék meg, amely a törökök elleni harcban legalább akkora jelentőséggel bírt, mint Bécs felmentése.
Miután szeptember 12-én a szövetséges Habsburg-lengyel hadsereg elagyabugyálta a Bécsre vágyó törököket, Lipót császár részéről befejezettnek tekintette a török-témát, és feloszlatta seregét. Sobieski lengyel király ezzel nem elégedett meg, és a visszavonuló törökök után indult. Közben a pápa bécsi embere beszélt Lipót fejével is, aki a lengyel koronás góré után küldte Lotharingiai Károly herceget. Ahhoz, hogy Kara Musztafát Budánál térdre tudják kényszeríteni, először Párkányt és Esztergomot kellett felszabadítaniuk. A szövetkezett keresztény egységek két egységben haladtak előre. Károly óvatosságra intette Sobieskit a törökök trükkjei miatt, de polski barátunk nem bírt magával, és ahelyett, hogy bevárta volna a herceget, marhát csinált magából egy gulya láttán, amit a törökök tereltek eléjük csaliként. Kétezer embere lett steak a tinók helyett. Másnap befutott Károly is, így már egyesült erővel rontottak az ellenségre. A beparázott török erők hajóhídon igyekeztek visszavonulni a Duna esztergomi oldalára, de a szövetséges vezérkar szétlövette a hajóhidat, majd elfoglalták Párkány erődjét. Ha már ennyire belejöttek, elintézték azt is, hogy Esztergomban 140 év után már ne terelgesse imára a müezzin a muzulmán híveket.
Manapság egy Sobieski-szobor emlékeztet e eseményre Párkányban, amely ugyan szép, nagy és rohadt sok pénzbe került, de az számomra még mindig nem tiszta, hogy miért egy olyan embernek állítottak szobrot itt, aki egyrészt az idiótaságával kockáztatta a csata kimenetelét, másrészt annyira nem bírt a (több szempontból is) kiéhezett seregével, hogy azok a környékbeli lakosságot annyira ledarálták, hogy elnéptelenedett a környék. Ezt pedig még a 140 évig itt kotló törökök sem tették meg...

Forrás: Csombor Erzsébet - Székely György - Csorba Csaba:
A párkányi csata 320. évfordulója