2011. február 15., kedd

Baranyi Ferenc: Hó-álmaim



És hó esett a tiszta víztükörre,
a pelyheket
        nagy hullám kapta ölbe,
és vízzé vált a hó ott mindörökre.
Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon
nem volt fehér
        a táj, csupán a parton,
a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom.
Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek
nem növelik,
        csak terhelik a lelked,
és eltakarják szépségét szinednek.
Hó-álmaim örvényeidbe hullnak,
s örvényeid
        havamtól gazdagulnak,
midőn ijesztő messzeségbe futnak.
Az életem csak benned folytatódhat,
ez sorsa rég
        - ha vízre hullt - a hónak,
belédhalok, hogy éljek, mint futó hab.
Kergetőztek az örvények pörögve,
rohant az ár
        a végtelen ködökbe
és hó esett az örvénylő gyönyörre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails