Smileys of the train
2010. november 30., kedd
2010. november 29., hétfő
2010. november 22., hétfő
2010. november 12., péntek
Meyke - matyó kollekció
"Tervezőként olyan formanyelvre találtam a magyar népi hagyományban, amelyet anyanyelvemként használhatok. Modern hordható ruháimat kalocsai, matyó és kalotaszegi tájegységek viseleteit alapul véve terveztem. Fontosnak tartom, hogy hagyományőrzés címén ne csupán a magyar népi viseletek díszítőművészetét, motívumkincsét vegyem át, hanem a régi viseletek felépítését, szerkezetét, értékét is. Az egymásra épülő kollekciók célja a tradíciók őrzése mellett a kommunikáció, s ezen keresztül az értékrend, ízlés formálása, nemzetünk megismerése és megismertetése.
Kollekcióimat gyakran állítják párhuzamba Bartók és Kodály műveivel; a hasonlat túlságosan is hízelgő, de a célom azonos, hagyományunk értékeit megőrizve modernet és közérthetőt alkotni.
Hiszem, hogy nekünk magyaroknak is éppannyi szellemi kincsünk van, mint más népeknek, csak meg kell találnunk azt az utat, amely révén kellőképp tudjuk ezt közvetíteni."
2010. november 7., vasárnap
2010. október 31., vasárnap
2010. október 24., vasárnap
Benkhard Ágost - Menyecske
Benkhard Ágost
(1882-1961)
Menyecske (matyó népviseletben)
Young married woman (in "matyó" folk dress from Mezőkövesd, Hungary)
2010. október 21., csütörtök
2010. október 16., szombat
2010. október 14., csütörtök
Párkányi csata rézmetszeten
Bár Párkányban a hétvége fő programja a 463. Simon-Júda vásár volt, én inkább az 1683. október 7-e és 9-e között zajlott párkányi ütközetről emlékeznék meg, amely a törökök elleni harcban legalább akkora jelentőséggel bírt, mint Bécs felmentése.
Miután szeptember 12-én a szövetséges Habsburg-lengyel hadsereg elagyabugyálta a Bécsre vágyó törököket, Lipót császár részéről befejezettnek tekintette a török-témát, és feloszlatta seregét. Sobieski lengyel király ezzel nem elégedett meg, és a visszavonuló törökök után indult. Közben a pápa bécsi embere beszélt Lipót fejével is, aki a lengyel koronás góré után küldte Lotharingiai Károly herceget. Ahhoz, hogy Kara Musztafát Budánál térdre tudják kényszeríteni, először Párkányt és Esztergomot kellett felszabadítaniuk. A szövetkezett keresztény egységek két egységben haladtak előre. Károly óvatosságra intette Sobieskit a törökök trükkjei miatt, de polski barátunk nem bírt magával, és ahelyett, hogy bevárta volna a herceget, marhát csinált magából egy gulya láttán, amit a törökök tereltek eléjük csaliként. Kétezer embere lett steak a tinók helyett. Másnap befutott Károly is, így már egyesült erővel rontottak az ellenségre. A beparázott török erők hajóhídon igyekeztek visszavonulni a Duna esztergomi oldalára, de a szövetséges vezérkar szétlövette a hajóhidat, majd elfoglalták Párkány erődjét. Ha már ennyire belejöttek, elintézték azt is, hogy Esztergomban 140 év után már ne terelgesse imára a müezzin a muzulmán híveket.
Manapság egy Sobieski-szobor emlékeztet e eseményre Párkányban, amely ugyan szép, nagy és rohadt sok pénzbe került, de az számomra még mindig nem tiszta, hogy miért egy olyan embernek állítottak szobrot itt, aki egyrészt az idiótaságával kockáztatta a csata kimenetelét, másrészt annyira nem bírt a (több szempontból is) kiéhezett seregével, hogy azok a környékbeli lakosságot annyira ledarálták, hogy elnéptelenedett a környék. Ezt pedig még a 140 évig itt kotló törökök sem tették meg...
Forrás: Csombor Erzsébet - Székely György - Csorba Csaba:
A párkányi csata 320. évfordulója
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
